A játékszenvedély

Az ember belép a kaszinó kapuján, és elcsodálkozik, milyen csillogó villogó világba érkezett. Akinek tetszik az már magáért a környezetért is vissza fog térni. Általában a személyzet a játékosoknak ingyen italt -van ahol alkoholos italokat -szolgál fel, süteményekkel, szendvicsekkel kedveskednek a játékosoknak. Apró kedvességek ezek, amelyek bőven megtérülnek a tulajdonosoknak. A környezet a kiszolgálás egy célt szolgál, hogy a vendégek minél tovább maradjanak (hosszú távú kaszinó előny). Miután elfoglaltuk a helyünket az asztalnál, elkezdődik a játék. Amint megteszi valaki az első tétet, máris az egyenlege csökken, azaz mínuszba megy át. Innentől kezdődik az izgalom! Fokozódik az adrenalin a szervezetben, hiszen vissza kell nyerni a pénzt. Én úgy gondolom, hogy nem a nyerés a motiváló erő a szenvedélybetegség kialakulásában, hanem a vesztés, azaz annak kényszere, hogy visszanyerjük a pénzünket. Már az első tét megtételekor egyfajta versenyhelyzet alakul ki, a rulett asztallal. A játék lényege, hogy legyőzzük a rulett kereket és sok pénzzel, győztesen hagyjuk el a kaszinót! Ha veszítünk, azaz elúszik a pénz az egyfajta kudarcélmény, amelyet valahogyan kompenzálni kell. A kompenzáció lehet az, hogy még több pénzt fizet be a játékos és bízik a jó szerencséjében. Az eredmény persze kétséges. Ha oly mértékben elhatalmasodik bennünk ez a belső késztetés, hogy nem bírjuk abbahagyni a játékot akkor természetesen addig veszítünk, amíg a pénztárcánk bírja. Az már más kérdés, hogy érdemes-e idáig elmenni a játék során. Nézetem szerint kisebb motiváló erő -bár talán nem sokkal -ha a játékos nyer. Ebben az esetben több pénzzel távozik a játékteremből a játékos és az a kielégítő érzése támad, hogy ma győzött és sikeres. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy másnap amikor felkel azt mondja magának az ember. Tegnap nyertem, mi lenne, ha ma is nyernék egy kis pénzt. Másnap már megint ott találjuk emberünket a rulett asztalnál. Fordított esetben, amikor az éjszakában üres zsebbel haza bandukolva (hiszen nincsen pénze már taxira, a buszok pedig nem járnak -kis magyar valóság) azt gondolja emberünk, hogy holnap szerez egy kis pénzt és visszanyeri a ma elveszített összeget. Biztos út a szenvedélybetegség kialakulásához. Életformánk is melegágya a függőség kialakulásának. Délután este az ember unatkozik, kezd felbugyogni gondolataiban az előzőnapi szórakozás élménye. Ez az élmény le megy a gyomrába és bizsergéssé konvertálódik át. Mit csináljon ma? Tv-t nézzen? Az unalmas. Máris emberünket aznap este is beszippantotta a kaszinó. Ez így megy napról napra, akár veszít akár nyer (többnyire veszít) , a szerencsejátékos számára nincsen se nyár se tél. Az ember élete beszűkül és az élet természetes fontossági sorrendjei felborulnak. Az első helyet átveszi a játék. A szerencsejáték. Kialakul a szenvedélybetegség, amelynek sok esetben tragédia lesz a vége.

Kik lesznek szenvedélybetegek? Ez kortól és nemtől független. Nem számít az iskolai végzettség sem. Nem lehet azt mondani, hogy aki iskolázottabb az ellent tud állni a kísértésnek. Nem mondhatjuk azt sem, hogy aki idősebb annak már benőtt a feje lágya és meg tudja állni, hogy ne menjen a játék kaszinóba. Nincs senki védve az ellen a veszély ellen.

Pókeres körökben ismert az úgynevezett TILT állapot. Ilyenkor bármit csinál is a játékos, egyszerűen kerüli a szerencse. Ebbe az állapotba került játékost , ha nem fejezi be minél gyorsabban a játékot és könyveli el a veszteséget, gyakorlatilag rá mehet az összes pénze. Nagyon nehéz felismerni a tilt-et. Nagy önuralom és sok tapasztalat kell már a felismeréshez is, nem pedig a negatív folyamat megszakításához. Talán az a legjobb megoldás, ha kitűzünk egy szintet mind nyereség, mind pedig a veszteség szempontjából. Ha elértük , akár pozitív akár negatív irányba, mindenképpen szakítsuk meg a játékunkat, akármilyen nehéz (veszteség esetén) , vagy kecsegtető (ha nyerésben vagyunk).

poker

Mégis, hogyan lehet elkerülni a betegség kialakulását?

Azt gondolom, hogy soha ne a pénz nyereségért menjen valaki a játékterembe! Na ez nagyon nehéz dolog, hiszen azért megyünk kaszinóba, hogy nyerjünk egy kis pénzt! Főleg abból az egyszerű tényből kiindulva, hogy a játékot pénzre játsszák. A dolognak két része van a pénz nyerésének -meggazdagodás- lehetősége és a szórakozás! A szép környezet a kiszolgálás is elég motiváló tényező tud lenni. Ha pedig még nyer is valaki , az már nagy öröm. Azt tudom tanácsolni, hogy csak annyi pénzt szánjunk a játékra, amennyit egyébként is elszórakoznánk az este alatt. Fájdalmas dolog az első két percben elveszíteni a pénzt. Mégis azt ajánlom, hogy mindenki hagyja otthon a hitelkártyáját és a Rolex-ét! Ne tartson magánál tartalék pénzt sem, mert ha elkapja a játékost a vesztési hullám és a visszanyerési kényszer, abban az esetben elúszik minden!

Ne játszunk életvitelszerűen szerencsejátékot! A játék az életünk része, de nem a mozgató rugója! Képesnek kell lenni helyén kezelni a dolgokat és meg kell határozni a szerencsejáték súlyát az életünkben. Nem szabad, hogy az első helyre kerüljön az élet fontossági sorrendjében!

Ne játszunk soha kölcsön pénzből! Nagyon fontos! Ha már szerencsejátékra kérünk kölcsön pénzt, nagy valószínűséggel már kialakult a szenvedélybetegség. Forduljunk segítségért! Lehetőleg szakemberhez!

Erőn felül soha ne játsszunk a játékteremben! Csak annyi pénzt fordítsunk a játékra amely nem terheli meg a havi büdzsét s amely pénzt tényleg a szórakozásra szánjuk!

lottoszelveny

 

Összefoglalva azt lehet elmondani, hogy a mértéken van a hangsúly , mint mindenben amit az ember csinál. A játékot helyén kezelve, önmérséklettel, inkább szórakozásnak szánva a . lehet élvezni annak csillogását és szépségeit.

Játékosokról

Ne lepődjünk meg, ha napról napra a kaszinóba járunk, hogy ugyanazokat az embereket fogjuk látni az asztalnál. Magadat is beleértve (hiszen látod őket, és ők is látnak téged), ők a rulett kerék, a kaszinó “foglyai”. Ők egy olyan világ tagjai, amelyet a kaszinó jótékony félhomálya leng körül. Titokzatos társaság ez. Mind ismeri a másikat, hiszen mint nap találkoznak, de nem az utcán, vagy otthon, hanem a játékteremben. Nem beszélgetnek, nem is szólnak egymáshoz, csak ritkán. Nem barátok. Ők sorstársak! Érdemes megfigyelni az arcokat. A feszültséget, a stresszt, amely kiül és mindent elmond róluk. Jó szórakozás nézni ezeket az embereket, az érzelmeiket amelyek mind, mind egy tőről fakadnak. A szenvedélyből.

Forrás: fuvesi.com