A dél-afrikai Martin Pistoriust 12 éves korában egy ritka és gyógyíthatatlan betegség támadta meg. Egyszerű hűlésnek indult ám hamar kiderült, hogy óriási a baj és a degeneratív betegség következtében elvesztette a hangját, kómás állapotba került, végül kerekesszékbe kényszerült.
Az orvosok tehetetlenek voltak, a szülőkkel pedig közölték, hogy a gyógyíthatatlan kór következtében fiuk értelmi képességei egy csecsemő szintjére zuhantak vissza, és legfeljebb 2 éve van hátra. Martin bekerült egy olyan intézetbe, ahol súlyos betegséggel küzdő gyerekeket kezeltek, közben meg fel sem fogta mi történik vele és körülötte. Nem tudott beszélni, de mozogni sem. Abban az időben senki sem sejtette, hogy miközben ő mozdulatlanul fekszik mindent érez, mindent észlel maga körül. Gyakorlatilag saját teste volt börtöne.
A szülők a lesújtó hírek ellenére sem adták fel a küzdelmet, és kitartóan ápolták, gondozták a fiút. A határtalan szülői szeretet csodákra képes, a csoda pedig Martin életében is bekövetkezett. 16 évesen tudatára ébredt, ám semmilyen úton-módon nem tudott kommunikálni a környezetével, az orvosok agyhártyagyulladást is diagnosztizáltak nála, ezért nem sok életkilátást jósoltak számára. Az orvosok arra is felkészítették az édesanyját, hogy fia haláláig kómában fog maradni.
A hosszú évek alatt édesanyja többször is azt kívánta hangosan fia betegágyánál, hogy bárcsak meghalna. Martin minden szavát hallotta, de mint mondta nem haragszik anyjára, és megérti őt. Az édesanyja később elmondta, tisztában volt azzal, hogy szörnyű dolgot kívánt, de megkönnyebbülésre vágyott. Martin elmondása szerint borzasztó volt teljesen egyedül, testének kiszolgáltatva feküdni. Amikor felébredt minden erejével jelezni próbált a környezetének, de nem sikerült. Ennek ellenére évekig próbálkozott, sose adta fel. Most már derűsen emlékszik vissza arra, hogy a gyerekotthonban, ahol lakott, minden gyerek Barnyt, a lila dinoszauruszt nézte, és elmondhatatlan, hogy mennyire utálta a dinoszauruszt.
A kitartás, a folyamatos küzdelem kifizetődött, hisz kilenc évvel később ugyanis Martin teste ébredezni kezdett a hibernációból, és ami ennél is hihetetlenebb volt, kiderült, hogy a hosszú évek alatt a fiú értelmes, gondolkodó felnőtté vált. Martin 2001-ben, 25 éves korában mosolyogni és bólogatni kezdett a betegágyán, amit észrevett az egyik terapeuta. Azt a pillanatot sohasem felejti el Martin, hisz olyan hosszú idő után végre siker koronázta próbálkozásait, és sikerült felhívni magára a környezete figyelmét.
Az immár férfivá érett fiú semmire sem emlékszik a betegsége előtti időkből, beszélni is számítógép segítségével tanult meg újra. Martin ma 39 éves, megtalálta élete szerelmét, akit feleségül vett, ráadásul sikeres vállalkozást működtet. Megpróbáltatásairól, harcáról, csodás felépüléséről és a szeretet erejéről könyvet adott ki Néma üvöltés címmel. Története azzal az univerzális üzenettel bír, hogy minden ember értékelje saját életének minden percét, és higgyen abban, hogy az akaraterő csodákra képes.
Forrás: filantropikum