“A szeretet hiányát csak az gyógyítja, ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Jövőre, húsz év múlva, odaát, egy másik életben…Mindegy. A hiány addig él, amíg nem látjuk újra. Ezt a hiányt valamennyien felfedezhetjük a lelkünkben. Gyakran évszázadokig hurcolhatjuk magunkban. S néha megéljük azt a pillanatot, amikor – bármilyen alakban – újra találkozunk, és megszólal bennünk, az “Ő az” ismerős élménye. Mintha régi szomjúságunk elégülne ki, mintha csak azt mondanánk: “Csakhogy itt vagy végre!” Maga a szeretet nem egyéb, mint hogy valakit mélyen érzünk, belelátunk a szeme mögé, a lelkébe és bármilyen külső mögött felismerjük: “Ő az”