A szabadságom alatt elolvastam pár könyvet, ezekből szemezgetek mostanában párat. Az egyik legérdekesebb a Willpower c. volt.
A könyv – a címéből kikövetkeztethetően – az akaraterőről szól. Bármikor, amikor döntéseket kell hoznod, az akaraterődet használod, amikor megpróbálsz lefogyni, amikor új készségeket akarsz megtanulni, amikor rá akarod magad venni valamire, amit korábban nem csináltál.
Arra jöttek rá az utóbbi idők kutatásaiból, hogy az akaraterő nem egy állandó tulajdonságunk, ahogy azt eddig gondoltuk, hanem egy kimeríthető erőforrás, ami ráadásul ugyanabból a forrásból táplálkozik, mint más komplex agyi működési mechanizmusok. Úgy néz ki, hogy az akaraterő kimerülésének komplexnek tűnő fogalma egy igen konkrét dologra vezethető vissza. A cukorra. A glükóz maga nem lép ugyan be az agyba, de ebből állítódnak elő a neurotranszmitterek, amelyeket az agysejtek a jelek továbbítására használnak. Ha az agyműködéshez nincs elég utánpótlás, a neurotranszmitterek elfogynak és egyszerűen abbamarad a gondolkodás.
A probléma ezzel, hogy úgy néz ki az akaraterő elfogyása egy olyan betegség, aminek nincsenek tünetei, nem leszünk rosszul, nem is érezzük igazán, egyszerűen csak nem jó döntéseket hozunk, megváltozik a viselkedésünk, igerlékenyebbek leszünk, könnyebben költjük a pénzt. Egyszerűen nem tudjuk eléggé kontrolálni az érzelmeinket.
Akkor mégis miért van az, hogy egyesek úgy néz ki, hogy csodákra képesek és mintha elképesztő akaraterővel rendelkeznének? Akik reggel korán lemennek edzeni például, akik mintha olyan dolgokat csinálnának folyamatosan, amihez másoknak nincs elég akaratereje.
Az akaraterő tartalékolásának legjobb módja, ha az akaraterőnket arra használjuk, hogy jó szokásokat égessünk be. Ha ugyanis egyszer egy szokást beégettünk, akkor az már más agyi területek vezérlik, amik úgy néz ki nem használnak annyi glükózt és képesek ilyen “elfáradt” szituációban is aktívak maradni és helyettünk dönteni, nem mutatják a kognitív kifáradás ilyen erős tüneteit.
Egy biztos, ha fontos tárgyalásra mész, tegyél róla, hogy legyen elég glükóz a szervezetedben. Na persze nem azt ajánlja a könyv, hogy be kell dobni egy kólát – persze ha más nincs -, a test mindenféle alapanyagból elő tud állítani glükózt.
Két további érdekes jelenséget is megmagyaráz.
A nők alapvetően több önkontrollal rendelkeznek, mint a férfiak, ez kulturális és nevelés beli dolgoknak is köszönhető, de a menstruáció időszaka alatt teljesen megváltoznak. Ennek oka is a glükóz hiányban keresendő. A nők szervezete ilyenkor elkezd felkészülni és ez elképesztően sok energiát igényel a szervezettől, ami elvonja a glükózt a neurotranszmitterek termelésétől. Amint megszűnik az utánpótlás, a nők érzelmi kontrollja, döntési képességei drasztikusan csökkennek.
A másik nagyon érdekes terület a fogyás 22-es csapdája. Aki fogyókúrázik, az kevesebb cukrot visz a szervezetébe, mivel azonban kevesebb cukrot kap az agya, így az akaratereje is hamarabb elolvad, vagyis kevésbé lesz képes ellenállni a azoknak az ételeknek, amikhez hozzá van szokva.
A jó hír, hogy az akaraterő fejleszthető, főleg az önkontrollt erősítő gyakorlatokkal, és kijátszható azokkal a tervező módszerekkel, amik mentesítenek a kimerült állapotban szükséges döntésektől – pl. célok kijelölése és feladat menedzselése -. Ha ezt a kettőt jól használod, akkor sokkal jobban tudod menedzselni ezt azt elképesztően erős erőforrást.
Forrás: doransky.hu