Külső környezetünkből folyamatosan asszimilálunk anyagokat, ugyanakkor megállás nélkül ürítjük ki a szétesett, lebontott anyagokat, anyagcsere-végtermékeket, amelyek többnyire mérgeznék a szervezetünket, ha nem ürülnének ki. A megfelelő bontás-építés arány általánosságban is nagyon fontos, de ezt a fehérjéket illetően talán még inkább elmondhatjuk. Ugyanis a fehérjetöbblet és a fehérjehiány is káros. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy itt is a fehérje minősége a meghatározó, legyen az állati vagy növényi.
Ha már felmerült a sav-bázis egyensúly kérdése, úgy vélem, hogy ide kell kerülnie Beznák Aladár egy megjegyzésének, amely kétségtelenül tény, hogy “savanyúbb lesz a vér, ha húst eszünk”. Angliában végeztek kutatásokat és arra jutottak, hogy a vegetáriusok széklete 50%-kal kevesebb 7-dehidroxil enzimet tartalmaz, mint a vegyes étrenden lévő kontrollcsoporté. (“A 7-dehidroxil enzim olyan epesavak képzésében vesz részt, amelyek úgy látszik, rákkeltő hatásúak.”)
Nem is olyan régen, amikor csak természetes vagy feldolgozatlan koszt létezett, mindenféle táplálék automatikusan természetes koszt volt, mindenféle alternatíva hiányában. Hús vagy hal egyszer, legfeljebb kétszer volt hetente – akár a gazdasági oldalát nézzük, akár a tartósítás nem megfelelő voltát.
Érdemes elgondolkozni azon a tényen, hogy a háború alatt sokan meggyőződhettek arról – kérdezzétek csak meg az idős embereket, nekem alátámasztja ezt a 91 éves nagypapám -, hogy kevesebb élelmiszerfogyasztással és a húsételek mellőzésével nemcsak hogy meg lehet élni, de az elveszített egészséget is vissza lehet szerezni. Persze itt nem a koncentrációs táborok lakóira gondolok… Nehogy valaki félreértsen, és azt gondolja, hogy én háborúra szomjas vagyok, egész egyszerűen arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy értelmes táplálkozás- és életmód-változással el lehet érni egy egészségesebb életet.
Ha valaki sok húst, májat vagy más belsőséget tartalmazó étrenden él, vizeletében megnő a húgysavtartalom, míg a fehérjekímélő ételek fogyasztásával csökken a vizelet és a vér húgysavtartalma.
A sejtanyagcsere, a sejtélet szempontjából nagy jelentőséggel bír (felborul a sav-bázis egyensúly), hogy a húsevés a sejtekből történő káliumvesztéssel, ürüléssel jár (a szövetközti folyadékból és vérből nátrium nyomul a helyébe). A sejtekben, a szövetekben (izomban, kötőszövetben) a megváltozott kálium/nátrium arány beteges állapotot hoz létre, vagyis arra utaló állapotot jelent. Meg kell jegyeznem, hogy a gyógyszerek szedése (pl. hashajtók tartós szedése stb.) is a kálium ürülését segíti elő.
Ha túl sok húst fogyasztunk, a máj méregtelenítő feladata nő, ugyanis a zsírbeáramlás megnehezíti a méregtelenítést. A hús emésztésekor trombózist, rákot és prosztaglandint generáló gyökök keletkeznek, de ezek csak zsiradék jelenlétében aktiválódnak.
A fehérjék élettani szerepe sokrétű: az egyéni sajátosságokat hordozó enzimek, hormonok alkotóelemeiként, biológiai (sejt)membránok építőanyagaként, számos élettani funkciót befolyásolnak.
A fehérje a szervezet számára alapvető tápanyag, ugyanis a saját fehérjéinket csak úgy tudjuk előállítani, hogy a táplálékkal bevisszük, elemeire bontjuk, és abból újat készítünk. Tehát igazából ezekre az építőkövekre van szükségünk, az aminosavakra.
25 aminosavat ismerünk, ebből 9 esszenciális (nélkülözhetetlen) – felnőttek esetében 8, gyermekeknél 9-10. Az utóbbiakat szervezetünk nem tudja előállítani, táplálék útján jut be. Egyetlen esszenciális aminosav átmeneti hiánya is súlyosan befolyásolhatja a fehérjeszintézist. Tehát, ha egyetlen esszenciális aminosavból kevés áll rendelkezésre vagy hiányzik, az összes többi aminosav hatékonysága is arányosan csökken.
Kétségtelen, hogy ismeretesek fehérjehiány-állapotok, betegségek. A fehérjehiány jellemző öt fő tünete: súlyvesztés (saját fehérjéit bontja, fogyasztja a szervezet), vérszegénység, májkárosodás, negatív nitrogénegyensúly, a vérsavó fehérjetartalmának csökkenése. A vérnyomáscsökkenés is jellemző tünet. Jó tudni, hogy ezek tudatos táplálkozással kiküszöbölhetőek.
Ami számomra érthetetlen, hogy ha egy vegetárius személynél felüti a betegség a fejét, akkor az orvos csaknem mindig az étrendjét hibáztatja, viszont, ha egy vegyes étrenden élőnél következik be, akkor csak nagyon ritkán (vagy talán sohasem) hibáztatja az orvos a túlzott fehérje-bevitelt.
Az, hogy mennyi fehérjére van ténylegesen szükségünk, különféle tényezőktől függ, pl.: egészségi állapottól, életkortól, testsúlytól, ezért én nem is tüntetnék fel egységeket…
A növényi eredetű fehérje értéke az utóbbi időben felértékelődött, hiszen a korábbi nézetekkel ellentétben biológiai értékük megfelelő társítással komplettálható, tehát teljes értékű az emberi szervezet számára. A fehérjék jelentős élettani szerepe miatt a napi fehérjebevitel szerepe fontos, különösen a gyerekeknél, akiknek a növekedéshez fokozottan szükséges. Ügyelni kell arra, hogy a fehérjeigényt olyan élelmiszerekkel elégítsük ki, amelyek – mint már fentebb is említettem – nem visznek be egyidejűleg túlzott mennyiségű zsírt is.
Ugyanakkor a köztudatban még mindig tartja magát az a nézet, hogy a vegetáriánusok veszélyeztetik önnön, és szoptatós anyák esetén gyermekeik életét a húsnélküliséggel, hiszen a húsban olyan életfontosságú anyagok találhatók, mint pl. a B12-vitamin.
A B12-vitamin, amely valóban egy életfontosságú anyag, részt vesz a fehérje-, szénhidrát- és zsíranyagcserében egyaránt. Hiánya többek között vészes vérszegénységhez, idegrendszeri betegségekhez, depresszióhoz vezethet.
A B12-vitamin előfordulása azonban egyrészt nem a húshoz kötött, hiszen egyéb állati eredetű termékekben mint a tejben, tejtermékekben vagy a tojásban is megtalálható, másrészt még csak nem is az állatvilághoz, hiszen pl. a gabonafélék vagy a savanyított zöldségek is tartalmaznak belőle többet-kevesebbet.
Néprajzi leírásokat olvasva találkozunk azzal a ténnyel, hogy a világ népességének nem elhanyagolható része húst egyáltalán nem, vagy csak ünnepnapokon fogyaszt, míg más részeken a húson kívül se a tejet, se a tejtermékeket nem ismerik. Ezeknél a népeknél nem tapasztalható B12-vitamin-hiány, és nem mellesleg jó egészségnek örvendenek, és fizikai munkát végeznek.
Vagy érdemes elgondolkozni a svéd P. Öckermann professzor vizsgálatairól, aki olyan vegetáriánus táplálékon élő embereket vizsgált, akik 3-tól 30 évig terjedő időtartam alatt se húst, se semmiféle más állati eredetű élelmiszert nem fogyasztottak. Tehát a táplálék minimális mennyiségű B12-vitamint tartalmazott, a vizsgált személyek vérében mégis elegendő mennyiséget talált.
Az egyetlen lehetséges válasz, hogy hogyan is kerülhet a szervezetünkbe B12-vitamin, ha előállítására nem vagyunk képesek, az az, hogy a bélben élő mikroorganizmusoknak feltételezhetően B12-vitamint előállító képessége lehet, és ezt több kutatócsoport is bizonyította az elmúlt évtizedekben. Az emberi, ill. az állati vastagbélben élő mikroorganizmusok, baktériumok és gombák, egészséges bélflóra esetén képesek a szervezet számára elegendő B12-vitamint előállítani, és a szervezet is képes mindezt a vastagbélből felszívni és így hasznosítani.
A gyógyszeripar is a B12-vitamin előállításához mikroorganizmusokat használ.
Dr. Wolfgang Tilling bostoni kutató tanulmányában bebizonyította, hogy gyermekek, akik állati eredetű táplálékot még soha nem fogyasztottak, bőségesen el voltak látva B12-vitaminnal, amely csak a bélflóra B12-vitamin előállító képessége, és a bél ezen vitamint felszívó képessége folytán lehetséges.
Amit fontosnak tartok kiemelni: a fentebb leírtak csak akkor valósulnak meg (tehát csak akkor termelnek elegendő B12-vitamint a bélben élő mikroorganizmusok), ha adott az egészséges bélflóra, amit a teljes értékű táplálékkal tudunk biztosítani!
És most említsünk néhány szót a komplettálásról, az élelmiszerek társításáról, hogy a húst nem fogyasztók se szenvedjenek fehérjehiányban.
A barnarizs, a gombafélék, a szója (génmanipulációtól menteset válasszunk!), a tönkölybúza, az olajos magvak, a gabona- és magcsírák valamennyi alapvető aminosavat tartalmazzák, a köles viszi a pálmát a 7 aminosav tartalmával, de a hüvelyesek se sokkal maradnak le tőle. Fontos a tudatosság, amely abban rejlik, hogy a gabonafélék (8-12% fehérjetartalom), a hüvelyesek (25-40%) és az olajos magvak (25-30%) együttes fogyasztása barnarizzsel és a zöldségekkel tökéletesen kielégíti a szervezet fehérjeigényét.
Tehát, ha étrendünket kiegészítjük joghurttal, kefirrel, olajos magvakkal, hüvelyesekkel, gombával, akkor így is teljes értékű fehérjéhez juthatunk, nincs szükségünk feltétlenül az állati fehérje fogyasztására.
A virágpor joggal minősül szupertápláléknak, mert a rostok kivételével mindent tartalmaz, ami az élethez szükséges. A pollenekben 20 aminosavat találhatunk meg!
Amíg a hús (állati fehérje) lebontása jelentős munka befektetésre készteti szervezetünket, hogy a fehérjét aminosavvá bontsa vissza, amiből újabb munka befektetésével felépítse emberi fehérjévé, addig a növényekben aminosav van jelen, így a szervezet jelentős energiát spórol, ha ebből építi fel saját fehérjéjét.
A tapasztalat azt mutatja, hogy akár komoly sporteredményeket is elérnek vegetariánusok.
Csak néhány a rengeteg híresség közül:
- Kőbán Rita (Kétszeres olimpiai, és kilencszeres világbajnok kajakozó)
- Tóth Viktor (vegan tereptriatlonista)
- Carl Lewis (olimpiai bajnok sprinter)
- Edwin Moses (a gátfutás legendás alakja)
- Dr. Ruth Heidrich (Triathlon világbajnok)
- Alexander Dargatz (bodybuilder bajnok – nem vegan kategóriában!)
- Martina Navratilova (többszörös bajnok teniszezőnő)
- Denise Nicole (fitness bajnok)
- Kenneth G. Williams (a világ első vegan testépítője)
A zöldség- és gyümölcsközpontú étrend valódi hívei régóta tudják, milyen jótékony szellemi és fizikai energiákat szabadít fel szervezetünkben a természetes anyagok rendszeres bevitele. Élet, étel és egészség így kapcsolódik össze.
Senkit nem buzdítok arra, hogy húsmentesen étkezzen, ha az, hogy megtagadja magától a húst, erős lemondás-érzést vált ki. Ha lelke mélyén az illető éhezik a húsra, akkor ne tegyen olyat, hogy lemond róla csak azért, hogy valamilyen ideált kövessen, hiszen ebben az esetben tévúton jár. Minél több tudatosság áramlik az életbe, annál harmonikusabban olvadhatnak össze a belső érzések és a külső lehetőségek, hogy valamikor eggyé váljanak.
Felhasznált irodalom:
- Dr. Gáspár Róbert: Éltető és gyógyító táplálékok
- Dr. Oláh Andor: Reformkonyha
- Rüdiger Dahlke: Holisztikus táplálkozás
- Benda Judit: Hiányzik valami a vegetáriánusoknak?A B12-vitamin
- Earl Mindell: Vitamin Biblia
- Varga Sándor: Állati vagy növényi? A fehérjék szerepe a XXI. század emberének táplálkozásában
- Temesvári Gabilla: Élelmes – A táplálkozásról másképpen