“Nincsen szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem a barátjainkban leltük fel az egész világot.” (Kölcsey Ferenc)
Kölcsey Ferenc remekül rátapintott a barátság lényegére: gyermekkorban könnyebb szívünknek kedves társakat találni, mint felnőttkorban. De miért van ez így? Miért nehezebb többet tapasztalt fejjel közel engedni magunkhoz valakit? 5 pontban próbálunk választ találni a kérdésekre.
1. Bizalmatlanabbak vagyunk
Gyerekként még a világ leggonoszabb emberével is kedvesen el tudtunk csevegni, hiszen nem láttunk annyit a világból, hogy elhiggyük, megértsük, nem szabad mindenkit közel engedni magunkhoz. Ahogy azonban idősödünk, úgy lesz egyre több rossz tapasztalatunk is, és úgy leszünk egyre kétkedőbbek, bizalmatlanabbak az emberekkel szemben. Nehezebben nyílunk meg, nem tudjuk, érdemes-e energiát pazarolni erre vagy arra a valakire.
2. Kevesebb időnk van
Mikor még apró lányok vagy fiúk voltunk, nem volt más dolgunk, mint jól érezni magunkat, és minél több hasonló korú gyerekkel játszani. Az általános és a középiskolában, sőt, talán még az egyetemen is kiemelt helyen szerepeltek a barátok, még akkor is szívesen lógtunk velük, ha ez a tanulás rovására ment. Egy felnőttnek azonban olyan kötelezettségei vannak, amelyeket nem lehet sokáig halogatni: ránk szakad a háztartás, a gyerekek, a párkacsolat és a munka gondja, és sajnos – akarjuk vagy nem – nem nagyon marad időnk új barátságokat kötni. Örülünk, ha a régieket ápolni tudjuk.
3. Nagyobbak az elvárásaink
Idősebb, sokat (vagy legalábbis többet) megélt emberként már más szempontokat nézünk egy lehetséges baráttal kapcsolatban, mint gyerekként. Akkor még elég volt, ha jól tudtunk együtt játszani, később azonban a rendszer, ami alapján ítélünk, bonyolultabbá válik. Lehet, hogy valakit nagyon kedvelünk, de tisztában vagyunk vele, hogy egy megbízhatatlan személyiségről van szó, akire soha nem számíthatunk majd – így inkább nem mélyítjük el az érzéseket.
4. Nehezebb hozzánk hasonló érdeklődésű barátot találni
Míg az iskolákban az érdeklődés és a képesség alapján létrehozott osztályok, szakok segítségével mindig egymás mellé sodródtak azok, akik hasonló dolgokat kedveltek és utáltak, addig felnőttként ez nem ilyen egyszerű. Nem biztos, hogy a munkahelyen csak hozzánk passzoló emberekkel dolgozunk együtt, sőt, az a gyakoribb, hogy rengeteg különböző kvalitású személyiségből áll össze az adott cég, iroda stb struktúrája.
5. A párunk lesz a barátunk
Bár nem mindenkire jellemző, de elég elterjedt, hogy ha felnőttként van egy társunk, akivel együtt szeretnénk leélni az életünket, akkor minden időnket vele töltjük – egyszerűen azért, mert hihetetlenül jól érezzük magunkat vele. Nem csak szerelmesként, hanem barátként tekintünk rá, így nem látjuk szükségét annak, hogy új, más ismeretségeket kössünk.
Ti hogy vagytok ezzel?
Forrás: pozitivnap.hu