Kényes téma. Ha a magyar ember hálás, akkor azt általában pénzzel fejezi ki. Borravalót adunk a benzinkutasnak, a pincérnek, a taxisnak, a fodrásznak, és még sorolhatnám. Vannak szakmák, ahol ez szinte elvárás. A magyar beteg szinte kötelességének érzi, hogy akár előre is hálás legyen azért az ellátásért, ami jár neki. Sokan előre odaadják a pénzt (sokszor igen tetemes összeget) az orvosnak annak reményében, hogy majd a jó doktor mindent megtesz. Nos, a jó doktor nem tud többet tenni, mint amennyit egyébként is megtenne. A nővér is kap kisebb-nagyobb összeget, apróságot, mert a beteg úgy gondolja, hogy azért, mert tisztába tette, kicserélte az ágyneműt, hozott extra fájdalomcsillapítót, vagy esetleg csak kedvesebb volt a mosolya, már hálálkodni kell.
A svédeknél nincs hálapénz. Amikor a beteg készülődik haza, nincs boríték zörgetés, pénz számolgatás, és kérdés, hogy: “nővérke, mennyit adjak a professzor úrnak, hogy ne sértsem meg?” El se hiszik, hogy ilyen létezik, nem értik, hogy a magyarok miért fizetnek a kórházi ápolásért, amikor van biztosításuk. Nem mesélem el nekik, hogy tudok olyan esetről, amikor a beteg hozzátartozói eladták a nyaralójukat, autójukat, hogy ki tudják fizetni az orvost, aki életet ígért nekik. Aztán kiderült, hogy a bizonyos orvos mégsem Isten. Nem tudom, hogy tud-e aludni éjszakánként, de ez már legyen az ő gondja.
Szóval a svéd nem ad hálapénzt. Megköszöni a jóltartást, elmondja a véleményét, ha elégedett, de azt is, ha elégedetlen. Mi pedig örülünk, mert legjobb tudásunk szerint végeztük a munkánkat. Ha mégis tárgyiasítják a hálájukat, az egy csokor virág, vagy valami finom csokoládé, esetleg torta. Sokszor hetek múlva jön vissza a beteg egy hatalmas tortával, amit aztán boldogan eszünk meg.
Hetek teltek el, mire rájöttem, hogy miért ér fülig a szám, amikor vége a műszaknak. Nem csak azért, mert mehetek a dolgomra. Elégedettséget érzek. Olyat, amilyet talán soha nem éreztem, hiszen csak abbahagyni tudtam a munkámat, befejezni nem. Itt egy műszak alatt el tudok végezni mindent, amitől a beteg is úgy érzi, hogy megkapott mindent, ami egyébként jár neki. És itt én vagyok hálás, hogy ezt az érzést megtapasztalhatom. Ennyi….
forrás: