Mindannyiunk életében adódnak nehéz időszakok. Van, hogy egyszerűen nyomorultul érezzük magunkat a bőrünkben, hogy olyan problémákkal, élethelyzetekkel szembesülünk, amik megterhelőek, amiket fogalmunk sincs, hogyan kellene megoldanunk, amik kicsúsznak az irányításunk alól. Állhat elő ilyen helyzet a párkapcsolatunkban, a családi életünkben, a gyereknevelésben, elakadhatunk a karrierünkkel, a munkánkkal. Van, hogy meg kell birkózunk szeretteink elvesztésével, depresszióval, stresszel, kiégéssel vagy függőségeinkkel. Megesik az is, hogy a gondjaink annyira ránk telepednek, hogy a napi életünk menedzselése is kezelhetetlennek tűnő terhet jelent.
És akkor megpróbáljuk valahogy megoldani. Jönnek az önsegítő könyvek, jön fórumok bújása, jönnek a beszélgetések a barátokkal, a családdal. Ha vagyunk olyan szerencsések, hogy egyáltalán van kivel beszélnünk, és érzünk egyáltalán annyi erőt magunkban, hogy megpróbáljuk megoldani a problémánkat. De van, hogy még ez is kevés, hogy hiába próbálkozunk nem jutunk előbbre, valami még mindig nem stimmel. Ilyenkor jön jól a külső segítség, egy erre képzett, megfelelő tudással rendelkező szakember, aki képes minket segíteni abban, hogy megküzdjünk a problémáinkkal. Ilyenkor érdemes pszichológushoz fordulni.
Ez így elméletben persze egyszerűen hangzik, a gyakorlati lépésre azonban korántsem egyszerű rászánni magunkat.
Minek mennék én pszichológushoz…?
…nem vagyok bolond.
A pszichológus nem feltétlenül mentális problémákkal élőkkel foglalkozik. Sőt. Valójában csak a pszichológusok egy része, a klinikai szakpszichológusok értenek a mentális betegségekben szenvedők kezeléséhez. A többség gyakran az élet különböző területein felmerülő néhány kiemelt problémacsoportra specializálódik, azokkal foglalkoznak behatóbban, abban vannak igazán otthon. Ha pszichológushoz fordulunk, érdemes olyan embert keresni, aki jártas a minket érintő problémakörben.
…amikor megbeszélhetem a gondjaimat a családommal, barátaimmal is.
Gyakran sokkal könnyebb olyan valakivel beszélgetni, akinek nincsenek az életünkkel kapcsolatban előfeltevései, gondolatai, nincs rólunk kialakított képe, van viszont megfelelő szaktudása és a tapasztalata, melyek segítségével képes belőni, mennyire súlyos a gondunk, és képes segíteni abban is, hogy tudományosan igazolt módszerekkel végigvezessen egy úton, ami végül a gondolataik, érzéseik, viselkedésük megváltoztatását hozza el.
… amikor annyira fura lehet egy idegennel beszélni magamról.
A jó pszichológusnál egy idő után nem lesz fura. A melegség, az elfogadás és az empátia, aminek egy jó terápiás ülést jellemeznie kell, feloldja az embert. Támogató környezetben pedig sokkal könnyebb nyíltan beszélni aggodalmainkról, érzéseinkről.
…amikor az nem old meg semmit, hogy valakivel beszélgetek.
Ez igaz, de a probléma valójában nem a terápián oldódik meg. A problémánkat mi oldjuk meg az üléseken kívül. Az azonban, amiket egy pszichológus mond, kérdez, ahová mi magunk kanyarítjuk a beszélgetést új nézőpontokat világít meg, új lehetőségeket, magyarázatokat, megoldásmódokat kínál. Az, amit a pszichológusnál önmagunkról, a saját működésünkről tanulunk segít minket a sikeres problémamegoldásban.
… azt sem tudom ki ő, nem is bízhatok benne.
A számunkra megfelelő pszichológusnak van szakirányú végzettsége, tapasztalata azon a területen, amilyen problémával hozzá fordulunk. Erről érdemes megbizonyosodni, mielőtt felkeressük. Tudnunk kell, hogy a pszichológusnak szakmai és etikai kötelessége bizalmasan kezelni az üléseken elhangzott információt. Olyan ez, mint az orvosi titoktartás. Az, hogy az érzéseink szintjén, odabent képesek vagyunk-e megbízni benne már egy másik kérdés, amit fel is kell tenni magunknak még a terápia korai szakaszában. Az fog tudni segítséget nyújtani, akiben bízunk, akit kompetensnek tartunk. Ehhez, ha nem is feltétlenül szimpatikusnak, de mindenképpen hitelesnek kell találnunk őt. Ha ez nem így van, érdemes felkeresni egy másik szakembert.
…nem vagyok én gyenge, nem kell nekem más segítsége.
Pszichológustól segítséget kérni nem a gyengeség jele. Ha rászánjuk magunkat erre a lépésre az azt jelenti, hogy van bennünk elég erő, hogy szembenézzünk a démonjainkkal, hogy meg akarjuk változtatni az életünket, hogy jobb és boldogabb élet felé törekszünk. Azt jelenti, hogy rendelkezünk annyi önismerettel, és van bennünk annyi alázat önmagunk felé, hogy felismerjük a probléma, amivel szembenézünk átkozottul nehéz, hogy rengeteg energiát emészt fel, hogy foglalkozni kell vele. Profi módon.
…hogy tudná ő jobban, mit kell tennem? Ez az én életem.
Így is van, de a pszichológus nem is fogja megoldani a problémánkat, nem arra van. Nem fogja megmondani a frankót sem (ha mégis megteszi, keressen másik szakembert). A jó pszichológus abban segít, hogy az attitűdjeink, érzéseink megváltozzanak, hogy képesek legyünk az egészségesebb, hatékonyabb viselkedésre, hogy más megvilágításban lássuk a problémánkat, önmagunkat, hogy képesek legyünk megbirkózni az élethelyzetünkkel. A pszichológus nem varázsló, így ön sem azzal oldja meg a problémáját, ha elmegy hozzá, hanem azzal, hogy ott aktívan dolgozik, ha tesz önmagáért. Egy terápián részt venni időt, energiát, pénzt és elköteleződést igénylő feladat. És ezt mind mi tesszük bele. (Részben ezért is felesleges valakit elrángatni a pszichológushoz. Ha nincs belső indíttatás arra, hogy megoldjuk a gondjainkat, akkor a pszichológus sem fog tudni segíteni.)
Rendben. De honnan tudjam, hogy most valóban pszichológusra van szükségem?
Az Amerikai Pszichológiai Társaság ajánlása alapján összeszedtünk néhány olyan élethelyzetet, amiknél érdemes komolyan elgondolkodni azon, hogy pszichológushoz forduljunk. Ilyen az, amikor régóta érezzük nyomasztóan szomorúnak és tehetetlennek magunkat, és az életünk nem fordul jobbra annak ellenére sem, hogy próbálunk javítani, változtatni rajta. Ilyen az is, amikor problémákat okoz a napi életünk menedzselése, például nem tudunk helytállni a munkában, képtelenek vagyunk koncentrálni a feladatainkra, vagy amikor túl sokat aggodalmaskodunk, mindig a legrosszabbra számítunk.
Segíthet a pszichológus akkor is, amikor úgy érezzük, hogy megterhelően sok energiába kerül összetartani az életünket, megtartani a kereteket, vagy amikor a viselkedésünk magunkra vagy másokra veszélyes, például túl sok alkoholt iszunk, túl keveset vagy túl sokat eszünk vagy alszunk, verbálisan vagy fizikailag agresszívan viselkedünk. Érdemes belefogunk a terápiába akkor is, ha újra és újra ugyanazokkal problémákkal szembesülünk az életben, vagy konkrétan ugyanazt a dolgot görgetjük magunk előtt, ha túl sokat gondolunk fájdalmas múltbéli eseményekre, ha szenvedést élünk át a mindennapjainkban, és nem élvezzük azokat a dolgokat, amiket korábban szerettünk.
De a terápia nemcsak erre jó. Nemcsak akkor profitálunk belőle, ha bajban vagyunk. A terápia elsősorban önismeretet fejleszt, segít abban, hogy jobban rálássunk saját viselkedésünkre, saját életünkre, hogy jobban megértsük azt, ami velünk, körülöttünk történik. A jó terápia a hatékonyságunkat, a növekedésünket segíti, azt, hogy tudatosabban tudjunk élni: egy teljesebb, jobb életet. Ez pedig már önmagában megéri a ráfordított energiát.
Forrás: divany.hu