Miért szükséges a szökőév?
A szökőévek beiktatása azért szükséges, mert az év valóságos hossza, (ha pontosan számítjuk) 365 nap, 5 óra, 48 perc és 46 másodperc. Ez négy évenként csaknem egy nap eltolódást eredményez, amit a szökőnap beiktatásával egyenlítenek ki. A még így is fennmaradó pontatlanságot úgy igazítják ki, hogy az évszázadok évei (pl. 1900, 2000 stb.) közül csak a 400-al oszthatók szökőévek. Ezzel a módszerrel most már 1 napos pontossággal biztosítható a naptár éve és a csillagászati év együtt-futása kb. 3300 évre.
A teljesen pontos meghatározás szerint egy középnap a tropikus napév 365, 422-ed része. Egy csillagnap, vagyis egy csillag két delelése közt eltelt idő 23 óra, 56 perc, 4, 9 másodperc. A 16. századtól a csillagászok a könnyebb számolás érdekében a napok számát, számlálják. Egy közmegegyezéssel kiválasztott dátumtól, Kr.e. 4713. január 1-től a napokat folyamatos sorszámmal látták el, ezek az úgy nevezett Julián-napok.
Egyébként a mai évbeosztás Augusztus császár rendeletére Kr. u. 18 óta használatos. Ő a korábbi, Julius Caesar által Kr.e. 45-ben bevezetett naptárrendszert pontosította. Mivel a hiba okát sem Augusztus, sem később a 325-ös niceai zsinat nem szüntette meg, a tavaszi napéjegyenlőség időpontja a 16. század végére az eredeti március 25 helyett már március 11-ére esett. Ezért aztán XIII. Gergely pápa 1582-ben elrendelte, hogy október 4. után 15-ét kell írni, és bevezette a fenn leírt 400-as oszthatósági szabályt.
Miért nem február 29. a szökőnap?
A válasz naptártörténeti okokra vezethető vissza, melynek alapja az a rossz felfogás, mely szerint szökőévben a február hónap egy toldaléknapot kap. A valóság azonban az, hogy a február 23. napja megduplázódik, így a szökőnap közbeékelődik a hagyományos év február 23. és 24. napja közé (tehát a normál 24-éből 25-e lesz), ezért Mátyás névnapja és az azt követő februári névnapok mind egy nappal eltolódnak, mely “Mátyás ugrása” néven is ismeretes. Ennek következtében február 24. napján a szökőévekben senki sem ünnepli a névnapját.
Miért február 23. után volt a szökőnap?
Egyrészt az ókori római naptár iránti hagyománytisztelet az oka, a szökőnap neve annus bis sextus volt, ami annyit tesz: a március kezdete előtti „másodszori” hatodik – ugyanis akkoriban a hónap kezdetéhez képest számoltak. Eredetileg amikor Numa Pompilius i.e. 700 után beemelte a téli időszakot is a számlálásba, szökőévekben a február 23 naposra rövidült, tehát addig volt állandó. Ekkoriban két évente egy 22-23 napos szökőhónapot ( mercedonius néven ) illesztettek be, mivel az alap év 355 napból állt. Később i.e 46-tól az időként beiktatott szökőnapnak is 25-26 között maradt a helye, mivel a római adórendszerben fontos hónapkezdő nap (Kalendae) közelségét akarták ezzel elkerülni.
Február 25. a szökőnap!
Miután a rómaiak szerint a február 23. napjának megduplázásával és közbeékelésével kapjuk a szökőnapot, felmerül a kérdés, miért nem február 29. a szökőnap? A válasz szintén az ókori rómaiak naptárrendszerére vezethető vissza, melyben a hónapok napjait nem előre, hanem a következő hónapból levonva számolták vissza. Így pl. február 23-a március kalendaejának 6. napja, azaz a március 1. előtti 6. nap. Február 24-e március kalendaejának 5. napja. Miután szökőévben ez a nap (a sextil, tehát a 23-a) megduplázódik, ez külön nevet kap: “március kalendaejának bissextilje” elnevezéssel, az ezutáni nap pedig a rendes évben is megszokott március kalendaejának 5. napja (ami szökőévben február 25.), így az ismételt nap valójában nem február 29, hanem 24-e. Pontosabban február 23-a megduplázva lesz 24-e és a hónap többi napja egyet “ugrik”.
(forrás: katolikus.hu, wikipedia.org)