Húsvéti szokások
A húsvéti ünnepkör a farsang utáni negyvennapos nagyböjttel kezdődik. Ez az időszak a hívő emberek számára a húsvétra való testi-lelki előkészület ideje. A böjtös étkezés szigora századunkra már erőteljesen megenyhült. Hajdan a felnőtt férfiak az italtól, a káromkodástól, a verekedéstől is tartózkodni igyekeztek. Az asszonyok, lányok gyászruhát öltöttek. Húsvétvasárnap azonban a legszebb és legújabb tavaszi öltözeteikben pompáztak a templomokban.
Kisze égetés
A húsvétvasárnapot megelőző virágvasárnapon Jézusnak Jeruzsálembe való bevonulásáról emlékezik meg az Egyház a barkaszentelő körmenetekkel. A szentelt barkát sokan megőrizték, ezzel “védték” házukat a villámcsapástól, a tűzvésztől és a jégesőtől. Ezen a napon hordták az úgynevezett kiszét, a menyecskeruhába öltöztetett szalmabábot, melyet a falu szélén elégettek vagy vízbe vetettek. Úgy hitték, hogy ezzel a halált, a betegséget, a böjtöt, a telet távolítják el a faluból.
Kiszehajtás
A böjti időszak mélypontja a nagypéntek, Jézus kínszenvedésének és kereszthalálának az emléknapja. A hívő emberek átélik Krisztus szenvedéstörténetét. Ezt segíti a passióolvasás. Nagyszombat éjszakájához, húsvét hajnalához a magyar nyelvterületen hozzátartozott a “Jézus keresése” és a határjárás. Krisztus szobrát vagy képmását elrejtették a búzavetésben, a falu távolabbi részén. Imádkozva és énekelve keresték meg, aztán a templomba vitték. E szokás egyik célja a határjelek megújítása, a fiatalokkal való megismertetése és a határ körüljárása volt. A másik: Krisztus feltámadásának hírével akarták megoltalmazni termőföldjeiket a természeti csapásoktól, a kártevőktől, s egyúttal ettől reméltek bő termést is.
Ünnepi toronyzene
Sajnos, nincsenek olyan felmérések, melyek azt mutatnák, hogy az elmúlt néhány esztendő hozott-e változást az ünnepben. A sajtóból, a televízióból- rádióból azonban időről-időre értesülhetünk az élő húsvéti hagyományokról. Példáim a hazai sajtóból – az 1980-as évek legvégéről, közvetlenül a rendszerváltozás előtti időszakból – származnak.
Nagytarcsán húsvétkor a falu toronyzenére ébred, az evangélikus gyülekezet gyermek, ifjúsági és felnőtt énekkara szólal meg hangfelvételről: “Az Úr feltámadott…”
A tojásfestés, a tojásírás, a tojáskarcolás tudományát a hozzáértők évről évre igyekeznek átadni a fiataloknak. A Somogy megyei Szenna szabadtéri néprajzi múzeumában e mintát a tojásra hagyományos módon, forró olvasztott méhviasszal, fanyelű írókával – az úgynevezett gicával – rajzolják rá. A Tolna megyei Váralján a főtt tojásra “írják” az ősi motívumokat. A színezőanyag a hagymahéj. Itt még az a régi szokás is él, hogy a keresztanyák egy-egy tojással ajándékozzák meg a keresztgyerekeiket.
A Káli-medence festői vidékén, Kékkúton a tavaszi ünnepkör jellegzetes szokását, a húsvéti zöld ágjárást újították fel. A falu végén kézen fogva sorba állnak a lányok élő “kapu”-t alkotva – az első és az utolsó pásztor összefogott kezében koronavirágot tart -, és a “Bújj, bújj zöld ág…” kezdetű dallal – egymás magasra tartott keze alatt átbújva – vonulnak át a falun.
Idegenforgalmi céllal is rendeznek látványos húsvéti szokásbemutatót, például Hollókőn. Az egyik műemlékház udvarán három népviseletbe öltözött asszony tojásokat fest. Az asszonykórus énekkel, a fiatalok a hagyományos locsolás felelevenítésével szórakoztatják az odalátogatókat.
Forrás:agraroldal.hu