Ha egyszer a kutyád elmondhatná, mi mindent lát, érez, hall és szagol benned, beleértve minden lelkiállapotodat, és a bajaidat, még tán a jövődet is, többé nem kellene pszichológushoz menned.
Sok embernek a kutyája a tanítómestere. Nem veszi észre. Úgy véli, szellemi fölényben van a kutyájával szemben, ráadásul az állat kiszolgáltatott is neki, s ezért úgy gondolja, hogy a “gazdája vagyok”.
Sokan ugyanezt érzik a feleségükkel is. Nem fedezik föl benne az érzékeny műszert, a másik dimenzióban való tájékozódó képességet, s a jóságot, hogy elnézi a rossz természetüket. Elfelejtenek fölnézni rá. Elfelejtenek figyelni rá. Elfelejtik, hogy gyakran értelmet visz az életükbe. És szeretetet.
Müller Péter